11 óra a Pilisben

Tapasztalataim a Pilis gerinc túrán

Azonnal tudtam, mikor olvastam a túráról a Pilisben, hogy ezt előbb vagy utóbb meg kell csinálnom. Úgy alakult, hogy volt most erre egy napom, szóval elkezdtem megtervezni, hogy is legyen. Nekem nem mindennapi távolság a 45 kilométer.

Regisztráltam a geogo.hu oldalra első lépésként. Amúgy is szeretem ezeket a nézegetem merre jártam, mennyi idő alatt, pecsételjük be a pontokat cuccokban, szóval külön motivált a dolog, hogy kipróbáljam. Ajánlom mindenkinek az oldalt, mert könnyen áttekinthető, egyszerűen használható és ebben a pillanatban 723 túrát lehet elkezdeni a segítségével. Izgultam ez elején kicsit, hogy is fog menni, de nagyon egyszerű volt kezelni az oldalt. Böngészőből futtatható, nem kell appot letölteni hozzá! Csak ajánlani tudom, biztosan fogunk még ezzel kirándulni!

Persze kicsit át kellett alakítanom a futótervemet a gyaloglás miatt, de kíváncsi voltam erre az erőpróbára az őszi erdőben. Azt gondoltam előzetesben, hogy mivel szoktam gyalogolni és rendszeresen futok, edzek, nem lesz gond az erőnléttel.

Úgy terveztem, hogy hat órakor indulok itthonról. Szerencsések vagyunk, hiszen egész közel a Csillaghegyi hévmegálló, ahonnan ez a túra indul. Mivel a BKK menetrend nem hozzám igazodik és hiába keltem fel ötkor, már látszott, tuti nem érem el a hat körüli buszt, szóval marad a gyaloglás a kiindulópontig. Semmi baj, belefér, gondoltam. Persze volt jelentősége később!

Tipp: Indulás előtt jó megnézni, hogy minden el van e zárva, főleg a gáz… Nyilván visszajöttem a sarokról ellenőrizni, szóval indulás előtt röpültek a percek …

Hét órakor indítottam a túrát. Elég hideg volt a reggel, éppen nem fagyott, de kellett a meleg ruha. A Róka-hegyre vezető lépcső alján mégis könnyítettem a ruházatomon, nem akartam nagyon azokból volt bőven.

Ez a túra csúcsvonala, ezek a pecsételőhelyei:

Rajt: Csillaghegy

Róka-hegy – Nagy-Kevély – Oszoly – Hosszú-hegyi sziklaterasz – Pilis-tető, kilátó – Fekete-kő, sziklakilátó – Kétágú-hegy, Öreg-szirt – Kis – Strázsa-hegy

Cél: Esztergom – Kertváros vasúti megálló

Gyönyörűen végigvezet az útvonal a Pilis gerincén, a csúcsokhoz persze néhány alkalommal le kell térni egy-egy mellékútvonalra. Csodálatos az őszi erdőben kutyagolni, összefüggésében megélni, megtapasztalni a folyamatosságot, szépséget, tökéletességet. Hálás vagyok, hogy láthattam, megélhettem mindezt. Érdekes tapasztalatom az, hogy a szakasz jelentős részén jártam már korábban, de egybefüggően végigjárni ezt az útvonalat különleges élmény.

Figyelnem kellett az órára, nem csak azért, mert ez alapvetően egy teljesítménytúra és a teljesítéséről még oklevelet is le lehet tölteni. Sokkal inkább izgalmas volt az, hogy tudtam, nem véletlen szerettem volna korán indulni. Tervem az volt, hogy korán indulok, akár sötétben is azért, hogy az ismert, már többször látott részeket magam mögött hagyva legyen egy kis előnyöm még az esti szürkület, sötétség beállta előtt. Itt jön képbe a reggeli tervelhagyásos bénázás az idővel. Noha az első három etapot leszámítva úgy látszott, beérek a 12 órás szintidőn belül, az is látszott, hogy a túra végén már igencsak sötét lesz! Nagyon örültem magamnak a Pilis tetőn, 756 méter magasan, ahogy legutóbb is, hogy innen már csak odaérek. Hát, nem volt ennyire egyszerű!

Tipp: Ősszel, kora tavasszal hosszabb túrára vigyél magaddal lámpát mindenképp! Az sem árt, ha már ismert úton talál téged a sötétség. Nálam volt lámpa, a túra számomra ismeretlen és pontosabb útvonal figyelését igénylő részén azonban már szürkült, volt izgalom bőven!

Ami nehézzé tette az utolsó kilométereket, az a bakancsom alkalmatlansága volt. Kiderült, persze gondolhattam volna, hogy ez már nem az a távolság, ahol mindegy, milyen lábbeli van a lábadon. Az utolsó 10-en már kimondottan fájtak a lábujjaim, különösen lejtőn lefelé, ahol úgy terveztem, gyorsabban haladhatok majd. Elértem mégis a Kis-Strázsa-hegyet, az utolsó pecsételőhelyet. Innen már csak egy kevesebb, mit három kilométeres szakasz volt hátra, jórészt aszfalton, a végállomásig. Nem volt egy diadalmenet a tempóm, de így is beértem időben!

Amit tanultam:

• Ha hideg van, jó, ha viszek magammal egy kis meleg folyadékot is, nem tudtam rendesen inni a kulacsomból, időnként nagyon hideg volt. Sokkal többet kellett volna innom. Ezt főleg a szakasz végén és másnap éreztem.
• Megnyugtató, ha többen is tudnak arról, hogy merre jársz – kelsz. Én most szóltam többeknek is!
• Nincs az a mennyiség, ami elég lenne ennivalóból, gyakorlatilag mindent megettem, amit vittem magammal. Legközelebb kipróbálok valamilyen gélt is!
• Hosszabb túrákhoz kényelmesebb, megfelelőbb cipő kell! Ez nem játék!
• 45 kilométer nem kis távolság, sokat kell még készülni a maratonfutásra!
• Megtisztító, felemelő dolog a természetet járni.
• Jó keresni a határaidat, és még jobb megtalálni és elfogadni!